Isuzu Midibus bemutató

Kissé rendhagyó blogbejegyzés olvasható az alábbiakban, ugyanis a 2012 nyarán, Pápán vendégeskedő Isuzu Midibuszt mutatnánk be. A csoport tagjai közül Surányi Péter élvezhette ezt a kicsit furcsa színvilágú autóbuszt. Természetesen Tibi sem hagyta ki, hogy pár kör elejéig ne lehessen a fedélzeten, mint ahogy én sem.

Tatabányán vendégeskedett ez az autóbusz, és egy csütörtöki napon érkezett Pápára, péntektől vasárnapig pedig forgalomban volt, az LMA-447-es rendszámú autóbusznak nevezett valami helyett közlekedett. : )

Külsőre egy nagyon is érdekes, amolyan mérges szemekkel néző autóbuszról van szó, egy fehér-lila színben pompázó kocsi. Homlokfalán az új autóbuszokra jellemző kör alakú fényszórókat helyeztek el, amelyek a jármű oldala felé enyhén ívelnek felfelé. Ugyanitt helyezkednek el az irányjelzők is, és ezek a világítótestek egy sötét fészekben helyezkednek el, így keltve a mérges szem effektust.

A két szeme között, az orr fehér színű, benne kapott helyet a krómozott "ISUZU" márkafelirat. Felette egy nagyméretű osztatlan szélvédő helyezkedik el, a vízszintesen elhelyezett ablaktörlőlapátokkal. A szélvédő felett található a digitális viszonylatjelző, ami sajnos Pápán nem volt használatban. Itt található az autóbusz egyetlen negatívuma, az igénytelenül kialakított visszapillantó tükrök, ugyanis, mint ahogy a képen látható, egy hajlított rúd van felfogatva a jármű tetejére, és azokon helyezték el a visszapillantókat. Ezt a részét is kialakíthatták volna esztétikusabban, de lehetséges, hogy a könnyebb javíthatóság és csere miatt lett ez a forma.

Oldalról egy 3 ajtós, a legfurcsább ajtóképlettel rendelkező jármű. Ajtóképlete: 1-2-1, befelé nyíló bolygóajtókkal rendelkezik. A második ajtó vonaláig alacsony-padlós, innen magasított rész következik, amelyet az utastérben két lépcsővel lehet megközelíteni. A második ajtóval szemben található a peronrész, a kerekesszékesek és babakocsisoknak kialakított rész, ahol lehajtható ülés is található. 

Az autóbusz belseje hátulról

A hátsó rész

A belső lépcső

A peronrész

Nézzünk be a pilótafülkébe. Egy nagyon is jól kialakított pilótafülkét találhatunk itt. a műszerek nagyon is jól láthatóak, a kapcsolók elhelyezése is kiváló. Bal kéznél volt található egy kisebb kijelző, amely a tolatóradar képét, mutatta, természetesen csak akkor volt aktív, mikor a busz hátramenetbe volt kapcsolva. Egy érdekesség viszont feltűnt, menet közben.Megállóba érve, ajtózárás után nem indult el egyből, hanem üreset, majd ismét sebességet kellett kapcsolni. Nem tudni, hogy ez most a sebességváltó hibája, vagy egy esetleges biztonsági mechanizmus, hogy az autóbusz nehogy elinduljon nyitott ajtókkal.

Ajtóvezérlő gombok, mellette a STOP jelzéssel volt kijelezve a leszállásjelzés

Jobbra felette a sebesség váltó kapcsoló panelje látható

Bal oldali kapcsolók: világítás, fűtés

A kormányon is látható a márkajelzés

A jármű belső megvilágítását LED-es lámpatestekkel oldották meg

A belső kamerarendszer sem hiányozhatott

A tolatóradar kijelzője

Az autóbusz hátulja is érdekesre, de tetszetősre sikeredett

Maga a jármű 9,5 méter hosszú, 19,5 collos kerekeken gördül. Euro5 normáknak megfelelő Isuzu motor, és hozzá ugyanilyen márkájú sebességváltóval rendelkezik, amelyet Allison gyártmányú elektronika vezérel.

Műszaki leírás

Összegzés:

Tulajdonképpen egy nagyon is szerethető ez a típus, a Pápán közlekedő Solina City-k helyett sokkal célszerűbb lenne ilyen autóbuszokkal szolgáltatni, hiszen ez a fajta jármű tényleg a helyi forgalomra van tervezve.

Közlekedés télen: sofőr az utasért, utas a sofőrért

Igazán idilli volna, ha a fenti mondat mindig teljes egészében megvalósulna, de nem csak egyoldalúan.

Aki már vezetett gépjárművet, jól tudja, hogy téli útviszonyok között jóval nehezebb vezetni, mint nyáron száraz úton, napsütésben. Tisztelettel megkérünk mindenkit, hogy aki még nem vezetett legalább 10000 kilométert havas/jeges/lefagyott úton, ne akarja jobban tudni a hivatásos gépkocsivezetőnél, hogyan kell vezetni. Azok, akik rutinosabbak, tapasztaltabbak, nagyobb eséllyel tudják már jól, hogy „mi a szitu”, talán óvatosabban nyilatkoznak.

Szeretném felhívni a figyelmet, mindenkinek meg van a lehetőség, hogy levizsgázzon autóbusz vezetéséből, és jó eséllyel találhat is magának munkát. Hiszen nincs is bosszantóbb dolog annál, mikor a megállóban várva a késő buszt, az utasok rögtön ügyetlennek (a valóságban ennél rondább szavakkal) leírják a buszsofőrt. Tessék kérem a sofőrülésbe beleülni, s ott megmutatni, hogy mit tudunk, de odáig eljutni nem olyan egyszerű.

Amennyiben maradnánk csak utasok, akkor íme néhány jó tanács a télre:

1.) Öltözzünk fel rétegesen, ezáltal csökkentve a megfázás kockázatát.

2.) Manapság viszonylag olcsón be lehet szerezni egy 0,5 literes termoszt. Utazás előtt érdemes meleg teával feltölteni, ami mindig jó szolgálatot tesz. A tea fogyasztását kerüljük az autóbuszon, amennyiben mégis a fogyasztás mellett döntünk, nagyon ügyeljünk a tisztaságra, hiszen senki sem örülne neki, ha legközelebb ragadós tócsába kellene lépnie, vagy rosszabb esetben ülnie. Az üléshuzatból kiváltképp nehéz eltávolítani a szennyeződést.

3.) Amennyiben az autóbusz késik, várjon türelemmel a buszmegállóban! Ha a várt autóbusz elakadt útközben, az illetékes Volán társaság küldeni fog helyette egy pótló buszt, mentesítő járatot, amennyiben ezt az időjárási viszonyok lehetővé teszik. Mellőzzük a fantáziánk világát a késés okáról, ne terjesszünk társaink között olyan verziókat, amelyek csak képzeletünk szüleményei. A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy ez utóbbi nagyon gyakori.

4.) Mielőtt fellépünk a buszra, próbáljuk meg a havat a lábunkról „letoppogatni”, megelőzvén ezáltal, hogy a sok leolvadt hó ússzon a busz padlóján, senki sem szeretne hólében járkálni.

5.) A leszállás és a felszállás során fokozatosan vigyázzunk testi épségünkre! A busz vizes lépcsője, vagy a megálló talaja/térköve/betonja különösen csúszhat! Havazás esetén előfordulhat, hogy a sofőr nem tud megfelelően közel állni a megállóhoz, mert a havat nem takarították el rendesen. Ilyenkor két lépés között legyünk különösen körültekintőek!

6.) A leszállásjelzőt mindig időben nyomjuk meg! Ez örök érvényű szabály, de télen különösen fontos, hiszen a csúszós úton hosszabb a fékút, a sofőr nem tud gyorsan megállni, és az intenzív fékezéseket fokozottan kerülnie kell.

7.) Leszállva az autóbuszról alaposan nézzünk körül, mielőtt áthaladunk az úttesten! A busz takarásából sohase lépjünk ki! Ne feledjük az örök igazságot: lassan járj, tovább élsz!

8.) Lehetőség szerint minél gyakrabban mossunk kezet, hiszen az autóbusz kapaszkodóit sokan megfogják, könnyen elkapható és továbbítható pár bacilus, melyek télen az átlagosnál jóval nagyobb számban fordulnak elő, és ezek a miniatűr kis élőlények bizony senkinek sem hiányoznak, főleg, ha pár hétig ágyban kell feküdni miattuk.

9.) Igaz nem speciálisan téli eset, de megkérünk mindenkit, hogy mellőzze az autóbuszon való szemetelést! Majdnem minden autóbuszon van szemétkuka, melynek használta ingyenes, kérjük a feleslegessé vált holmijaikat oda helyezzék el! A szemetesek általában az első és hátsó ajtók környékén találhatóak, jól felismerhetőek, soha nincsenek az ülés alá elrejtve, továbbá a két ülés közti hézag nem a szemét begyömöszölésére van.

És végre Esztergom...

Egy álom teljesült, mikor sikerült végre eljutnom egy régen várt útra, amely Esztergomba vezetett. A pilóta a hihetetlenül tapasztalt vén róka Bomba volt. Hatalmas élménynek bizonyult az út a fáradtság ellenére is. Hűséges útitársunk az LLM-241 volt kivételesen és teljesen probléma mentesen bírta a gyűrődést.

Az út szokás szerint jókedvűen indult talán kicsit álmosan, de ez nem zavart minket semmiben. Az útvonal Lovászpatonán keresztül vezetett ahol reggeli ébresztőt kapott Betti kollégánk légkürttel :D Az út maga nem igazán látványos, ezt már több sofőr is mesélte, de ki kellett próbálni.

Megérkezés után döbbenten tapasztaltam az esztergomi pályaudvar milyenségét. Egy koszos, tömött, rendezetlen parkolónak látszott az egész. Semmi pályaudvar formája nem volt. Kicsit csalódott voltam, de azért csináltam pár képet ami összefoglalja az ott látottakat.

A hazaúton Gicen csatlakozott hozzánk Robi, akinek beszámoltunk az odaúti élményekről.

Hazafelé is Lovászpatonán keresztül mentünk, ahol Betti kollégánk - nagy örömére - ismételten megkapta a hosszú légkürtös jelzést! A jármű mint olvasható volt, az idén 4 éves LLM-241-es rendszámú Credo EC12 típusú kocsija volt. Erről a kocsiról is el lehet mondani, hogy gazdája nem hanyagolja el, megbecsüli. Bár a sok plüssfigura is egyedi hangulatot ad, Bomba meg is jegyezte, nincs légpuskád? Mozgó célpontokra lehet itt vadászni! :D

Egy kis esztergomi pályaudvar leírás: 

Ebből a szempontból egy méltán híres, a történelemben is jelentős város sajnos a lehető legigénytelenebben kialakított pályaudvarral rendelkezik! Tulajdonképpen egy U alakú térről van szó, ahová az autósok is behajthatnak, parkolhatnak, ezzel is zavarva az autóbusz-vezetők munkáját! Tulajdonképpen a pihenő autóbuszoknak sincs kialakítva hely, így boldog-boldogtalan oda parkol, ahová tud.

Legutóbbi utunkkor például nem is tudtunk a kocsiállásunkhoz beállni, így az útról történt az utasok felszállítása, a mögöttünk várakozó közlekedők legnagyobb örömére! A fordában alig egy óra pihenő van kiadva,  ez tényleg a legszükségesebb tennivalókra elég, nagyobb városnéző túrát nem tudtunk egyszer sem tenni.